2017. április 24., hétfő


BOLDOGOK

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok azok, akik tudják, hogy másnak is lehet igaza, mert békesség lesz közöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok csalódástól megkímélik magukat.
Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, asztalt és a koporsót; mindháromban a diófát, mert ők nemcsak néznek, de látnak is.
Boldogok, akik lenni tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csend körülöttük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé!
Boldogok, akik tudnak hallgatni, és meghallgatni, elhallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba.
Boldogok, akik hisznek, mert hitük erejével erősebbek lesznek.Boldogok, akik ismerik az idő értékét, nem sietnek, de nem is késlekednek.
Boldogok, akik boldogok akarnak lenni, mert így a pillanatok boldogsága összefonódik bennük. 





Az én kincsem

Az én kincsen nem földi ajándék,
szép szavakkal nem kimondható,
misztikus, de eleven valóság,
soha, soha meg nem hálálható!

Az én kincsem nem hasonlít másra,
értékét csak az angyalok mérik,
talán magam meg sem is érdemlem,
szivárványként ragyog bennem végig.

Az én kincsem: az én feleségem!
Általa és benne vagyok ember.
Áldozatos, szerető szívével
elfelejti, bűnöm, hibám - tenger.
                                        
Még egy asszony van ilyen a földön?
Áldott legyen, ki hozzám kötötte!
Krőzus vagyok általa és véle,
beburkolva féltő szeretetbe.

Ez a kincsem! Nem földi ajándék!
A Teremtő áldott legyen érte!
Ember persze, de micsoda ékkő,
befoglalva szívem közepébe!

Kalocsa, 2017. 03. 13. SZLD.