Poén

Az én hazám

Az én hazám a széles utca,

a háztetők, a kerítések,

az orgonák, illatos jázminok,

az útra hallatszó színes muzsika,

kis fűcsomó-,

az aszfalton csoda.

Az én hazám a buszmegálló,

a lámpaoszlop, és az utca vége,

a rét, ahol annyi vidám óra

emléke száll a hajnali ködökkel…

Ott fociztunk reggeltől estig, amíg láttunk.

A vakációk álmos melegében

heverünk a Kiserdő füvében.

Itt csókolóztunk először.

De jó volt!

Bizsergett bennünk az ígéret;

szép szerelemmel létrehozni létet.

Az akácok megértőn mosolyogtak,

és elkísért a vonat kattogása,

mintha szívünk zenéje

kattogna a sínen…

Az én hazám itt, látod, ez a város.

Nagy terekkel, miken őrt állnak a fák,

esténként a párok andalognak,

s mint pillangók a lámpák bűvkörében,

káprázva nézik egymást a csók után…

Az én hazám a Gellérthegy.

Messze néz el a Duna felett,

szétfújva párát és ködöt

a múltba tekint, s a jövőbe lát.

                                          

Az én hazám a vén, öreg Buda,

a Vár, - még mennyi sebe vérzik! –

A tornyok, bástyák, falak között felsejlő

véres, fájdalmas, dicső történelem.

Az én hazám ott távol integet : Csepel

köszönt, füstölgő kémények száza,

északról a Hármashatár-hegy

szívemet koronázza.

Hazám e táj.

Hazám a távolabbi

Észak, Kelet, Dél és Nyugat,

ahol magyar szót dajkál még a szellő.

Látom innen a kéklő Dunántúlt,

ínyemen érzem Badacsony ízeit,

Villány borától bíborlik szívem.

Szeged tanyái

kék álomként úsznak el felettem.

Hallom Debrecen borízű harangját,

amint száll a Hortobágy felé.

Pataknak ősi vára fénylik,

s egy sóhaj lebben a Bodrog vizén.

Hazám nekem az ékes Felvidék.

Ott születtem és ott dajkált Anyám,

ott szóltam először magyarul.

Hazám nekem Beregszász vidéke,

hol csikó kedvvel ültünk a csikóra

és pottyantunk le a puha porba.

És ódon Erdély!

Legendák szép vidéke!

Hazám nekem

megtartó erőnk tündéri éke.

A déli Végek szenvedései

itt lüktetnek az ereimben,

és fáj a sorsa

minden tiport magyarnak.

Hazám nekem, hazám e föld,

mit viharok ezerszer téptek,

hol annyi ármány,

és bűn ellenére

egyszer – talán –

egymásra találnak a népek!

Hazám – az emberek.

Emberek, kik nem rosszabbak, nem jobbak,

mint akárhol a nagyvilágban.

munkások, parasztok polgárok, utcaseprők,

buzgók, lusták, dolgosak és tekergők,

mindenki egy kicsit hazám nekem,

és itt hordozom benn a szívemen.

Jó itt nekem, mert otthon vagyok,

itt lélegzem, itt hiszek, itt csalódok,

itt imádkozok és itt mocskolódok,

itt szeretnek és gyűlölnek sokan

itt vagyok boldog és boldogtalan.

És a Szó!

Az édes szó, a Nyelv,

amely hímesen simítja értelmem és szívem,

legbensőmig hatol, visszhangzik;

csengők csillámló,

harangok bársony-meleg szava

formázza lelkem minden rezdülését.

A Szó! Durván és szelíd-szépen,

dicsérőn, vádlón, kérőn és merészen,

szemtelenül és alázatosan,

ármánykodva és gyalázatosan

valami szent, különös világot alkot!

A szó,  mondat, mellyel megszólítanak

Anyám nyelvén

a kórók és virágok.

Jó itt nekem a hétköznapokban,

és jó, ha lelkem lázongva sivít,

kutatva ősi, örök igazságot,

hősnek álmodva porszemnyi magam…

                Jó itt nekem, s nem adnám semmiért,

hogy itt ringatott nyáridőn a rét,

hol leshettelek minden este édes,

hol hallgathattunk, ha az éj beszédes,

hol várhatok a buszra reggelente

barátaimmal csendesen csevegve.

Jó itt nekem, s nem adnám semmiért,

e kis Hazát, mely keblén felnevelt,

és hozzámnőtt, mint a kezem, vagy lábam.

Édes, keserves, szép itt élnem

ebben az én hazámban.

Szabó László Dezső

Bemutatkozás

Szabó László Dezső vagyok,költő, publicista. A Felvidékről származom, és már nem vagyok mai gyerek. Ebben a blogban verseim, prózában írt gondolataim fognak publicitást kapni. Képekkel is jelentkezem, mert szívesen fotoózom, hiszen egyik szajmám a fényképezés.
Célom saját eszközeimmel bemutatni a múlt, a jelen és a vélt jövő általános és konkrét kérdéseit a magam nézőpontjából. Előre bocsájtom, az általam vélt igazsággal senkit sem akarok megbántani vagy felháborítani, igyekszem a magam álláspontját a valós tények és a logika alapján megfogalmazni. Ez az emberi szabadság egyik alapvető formája.
Jó böngészést, olvasást!